Módszertan

A parapszichológia ugyanazokat a módszereket használja, amelyeket más tudományterületek. A laboratóriumi vizsgálatokban a pszichológia, a biológia és a fizika kutatási módszereit alkalmazzák, a helyszíni vizsgálatokban a szociológia és az antropológia módszereit. E területek kutatási módszereiről számos szakkönyv szól, így meg sem próbáljuk összefoglalni őket.

Ami a parapszichológia esetében különleges, az az, hogy igen nagy figyelmet kell szentelni a "hagyományos" magyarázatoknak. A pszí-jelenségeket ugyanis úgy definiáltuk, mint olyan jelenségeket, amelyekben nem hagyományos, tehát nem jelenleg ismert módon történik információátvitel. "ESP"-rôl például akkor beszélünk, ha valaki anélkül, szerez tudomást valamely, a környezetében történő dologról, hogy az információhoz látás, hallás, érintés, szaglás vagy más ismert érzékszervi úton jutna hozzá, ill. hogy képes lenne a "célinformációt" valami módon kikövetkeztetni, kitalálni. Akkor beszélünk "PK"-ról, ha egy fizikai rendszer látszólag válaszol valakinek a szándékaira, noha nincs ismert fizikai kapcsolat a személy és a "célrendszer" között. A "nélkül" szó és a "nincs ismert .." szókapcsolat nagyon gyakran felbukkan a pszí-jelenségek leírásaiban.

A parapszichológiai kutatásoknak emiatt igen fontos eleme az ismert kapcsolatteremtési módok kiküszöbölése a laboratóriumi kísérletekből. Amikor értékeljük az emberek élménybeszámolóit, szintén alaposan meg kell vizsgálni az összes lehetséges kapcsolatteremtési módot. Az ESP-kutatások esetében ehhez ismerni kell az érzékelés, az észlelés, az emlékezet, a gondolkodás és a kommunikáció pszichológiáját, valamint az érzékelés és a mozgás biológiáját és fizikáját. A PK-vizsgálatoknál pedig fontos ismerni a "céltárgy" fizikai jellemzőit, működését, és hogy mi minden lehet hatással rá. A helyszíni vizsgálatoknál és a legtöbb laboratóriumi vizsgálatnál fontos ismerni azokat a módozatokat, amelyek révén az emberek kommunikálhatnak, hatással lehetnek egymásra. A helyszíni (nem laboratóriumi) vizsgálatoknál természetesen sokkal nehezebb kiküszöbölni a hagyományos magyarázatokat, mint a laboratóriumban, mert nem tudjuk előre megteremteni azokat a feltételeket, amelyek kizárják az emberek, ill. az emberek és a "céltárgyak" közötti hagyományos kapcsolatteremtési módokat.

Még ha jól ellenőrzésünk alatt tartjuk vagy teljesen kiküszöböljük is az ismert kapcsolatteremtési módokat, akkor is mindig fennáll annak lehetősége, hogy amit megfigyeltünk, pusztán véletlenül történt meg. Például, ha valaki látszólag ESP-vel tudomást szerez egy távoli eseményről, akkor lehetséges, hogy valójában csak találomra mondott valamit, ami véletlenül hasonlít a távoli eseményre. Ami pedig PK-hatásnak tűnik valamely fizikai rendszeren, az talán csak egy véletlen változás, amely történetesen a megfelelő időben történt. Emiatt fontos ismerni azokat a statisztikai módszereket, amelyekkel meg lehet állapítani, hogy mennyi a valószínűsége annak, hogy az adott esemény véletlenül történt. El kell tudni dönteni továbbá, hogy mikor tekintjük a véletlent annyira valószínűtlennek, hogy megalapozottan kimondhassuk: valóban pszí-jelenség történt.

A helyszíni kutatások, terepvizsgálatok célja nem annak vizsgálata, hogy az emberek pszí-élményei valóban pszí-jelenségek-e. Ezek a kutatások inkább olyan kérdésekre keresik a választ, hogy "Miről számolnak be az emberek az általuk pszí-élménynek tartott tapasztalataik kapcsán?", "Hogyan befolyásolják ezek az élmények az emberek életét?", és "Befolyásolja-e az emberek pszichológiai alkata és kulturális háttere azt, hogy mennyire hajlamosak egyes tapasztalataikat pszí-élményeknek tekinteni?". Ez sima antropológiai, szociológiai vagy pszichológiai kutatás, és nem teszi szükségessé a hagyományos magyarázatok gondos kiküszöbölését. A terepvizsgálatok azért értékesek, mert az emberek által valóságosan átélt élményeket vizsgálják. Az ilyen élmények közé tartoznak a prekognitív álmok, testenkívüliség-élmények, telepatikus benyomások, aurák, elôző életek emléknyomai, kísértetek jelenései és a poltergeistek. A kutatások révén információt nyerünk e jelenségek előfordulásáról, fenomenológiájáról, valamint az élmények demográfiai és pszichológiai tényezőkkel való összefüggéseiről.

Bár a terepvizsgálatok, esettanulmányok általában nem csupán a szakemberek számára érthetőek, sőt, gyakran kifejezetten izgalmasak, bölcsen tesszük, ha elkerüljük azt a hibát, hogy az egyedi esetek alapján elhamarkodott következtetéseket vonunk le a pszí természetével kapcsolatban. Persze, mivel a spontán esettanulmányok a "nyers tapasztalatokra" összpontosítanak, ezzel sokszor olyan oldalát mutatják meg a pszínek, amely az ellenőrzött laboratóriumi kísérletekből gyakorta hiányzik. Az esettanulmányok lehetőséget adnak arra, hogy felismerjük az élmények mögött rejlő személyes jelentéseket és pszichodinamikai tényezőket, ez pedig fontos útmutatásokat adhat a pszí lehetséges mechanizmusait illetően is.

A laboratóriumi kutatások egyik fontos célja annak megállapítása, hogy a terepvizsgálatokban és spontán esettanulmányokban leírt élmények milyen mértékben igazolhatóak a ma használatos tudományos módszerekkel. Ha az élmények laboratóriumban ellenőrizhetőnek, megismételhetőnek bizonyulnak, akkor a laboratóriumi munka súlypontja áthelyeződik a "bizonyítékorientált" kutatásról a "folyamatorientált" kutatásra, melynek célja az egyes jelenségek pszichológiai, élettani és fizikai mechanizmusainak felderítése.

Miért vitatott a parapszichológia?

A parapszichológia továbbra is vitatott, annak ellenére, hogy tudományosan megalapozott, meggyőző, sőt perdöntő bizonyítékokat tud felmutatni. Ennek három fő oka van:

Először, a média és a közvélemény nagy része a parapszichológiát gyakran összetéveszti bizonyos szenzációhajhász, tudománytalan állításokkal és a "paranormálisról" szóló anekdotákkal. Ez a széles körben elterjedt félreértés sok tudóst arra késztet, hogy a területet komoly tanulmányozásra méltatlannak minősítse. Egyszerűen úgy gondolják, hogy nem érdemes idejüket a bizonyítékok megvizsgálására pazarolni.

Továbbá, a parapszichológia bizonyítékainak természetét nem könnyű megérteni. Bár a metaanalitikai eredmények meggyőzőek és lényegbevágóak, speciális ismeretekre van szükség a bizonyítékok e formájának megértéséhez. Azok számára, akik nem járatosak a statisztikában, vagy nem bíznak benne (utóbbi többnyire félreértésből adódik), a bizonyíték nem fog nagyon meggyőzőnek tűnni. Ezek az emberek nemritkán a "nagy dobás", a "pszí bele a képünkbe", vagyis a magától értetődő, nyilvánvaló pszí-jelenségek keresésébe kezdenek, s rendre óriási mennyiségű anekdotikus bizonyítékra bukkannak; tudományosan igazolható, hiteles adatokat azonban gyakorlatilag nem találnak. A hosszas fejtegetéseket olvashatunk, amik annak bizonyítékaként értelmezik, hogy igazából senki sem tudja, mi folyik, és a tudósok továbbra is csak bizonytalankodnak, és üres szócséplést folytatnak a témáról.

Válaszunk egyszerű: A pszí bizonyos formáira rendkívül meggyőző tudományos bizonyítékaink vannak. A más tudományterületeken is használatos bizonyítási normákat alkalmazva nagy bizonyossággal kimondhatjuk: a pszí létezik, és egy keveset már kezdünk kideríteni róla és a pszí-jelenségekre képes személyekről.

Másodszor, még ha hajlandó is valaki a bizonyítékok megvizsgálására, kiderül, hogy a meggyőző munkák nagy része szűk körben terjesztett szakmai folyóiratokban jelent meg. Ezek megtalálhatóak a legtöbb nagy egyetemi könyvtárban, de sok esetben a tudósoknak maguktól a szerzőktől kell másolatokat, technikai beszámolókat kérniük a munkákról.

Harmadszor, egyes emberek félnek attól, hogy a pszí valóságos lehet. A pszítől való félelem például az alábbi okok következménye lehet:

Ördögi erőkkel, mágiával, boszorkánysággal függhet össze. Énünk határainak elvesztésével fenyegethet.

Egyes emberek képesek lehetnek olvasni a gondolataidban, s így megtudhatják, hogy titkos (vagy tudattalan) szexuális vagy agresszív tartalmú vágyaid vannak, vagy még annál is rosszabb.

Ha beszélsz róla, az emberek bolondnak nézhetnek.

Ha azt hiszed, hogy megtapasztaltad a pszít, lehet, hogy tényleg bolond vagy. Szüleid hatéves korod előtt rossz néven vették, amikor időnként egy kis telepátiát mutattál be. A pszírôl való gondolkodás középkorias, babonás gondolkodásmódhoz vezet, ez pedig elősegíti a veszélyes, primitív gondolkodás elterjedését.

ESP útján megtudhatsz olyan dolgokat magadról vagy másokról, amikről inkább nem akarsz tudni -- pl. értesülhetsz a nemsokára bekövetkező balesetekről, és más olyan dolgokról, amelyek tudásáért nem szívesen vállalnál felelősséget.

A pszí megzavarhatja az én elkülönülésének és fejlődésének normális folyamatát. Emiatt kifinomult stratégiákat fejlesztettünk ki a kulturális gátlás érvényesítésére.

Ha képes vagy telepátiára, hogyan fogod megkülönböztetni a saját gondolataidat másokétól? Esetleg elmebeteggé válsz emiatt.

Számos ember személyiségében van egy önromboló vonás. Milyen károkat okozhat a pszí, ha e tényező szolgálatában használják fel?

Erről Jule Eisenbud írt Parapsychology and the Unconscious (A parapszichológia és a tudattalan) című könyvében.

Ha a pszí létezik, hányat kell majd feladnom dédelgetett nézeteim közül?

Ha a pszí létezik, akkor ez azt jelenti, hogy egy parafenomén figyelhet engem, miközben a mellékhelyiséget használom?

Ha a pszí létezik, akkor talán nem tudom annyira elszigetelni magamat a világban jelen lévő fájdalomtól és szenvedéstől.

A fenti listát Jeffrey Mishlove, az Intuíciós Hálózat igazgatója (Elvont Tudományok Intézete) szívességből bocsátotta rendelkezésünkre.