Miért érdekes a parapszichológia?

A parapszichológia főként a lehetséges következményei miatt érdekes. Csak néhány példa: a pszí-jelenségek arra utalnak, hogy (a) a tudomány ismeretei az Univerzum természetéről nem teljesek; (b) az emberi képességek lehetőségeit és korlátait alábecsültük; (c) a test és az elme elkülönülésével kapcsolatos alapvető feltevéseink és filozófiai meggyőződéseink tévesek lehetnek; továbbá (d) a "csodák" isteni eredetével kapcsolatos vallási elképzelések szintén tévesek lehetnek. Hozzá kell tennünk, hogy a parapszichológusok nagy része, empirikusan, az adatokra összpontosítva közelíti meg, a pszí-jelenségeket, és amennyire csak lehet, elkerüli az adatok által alá nem támasztott, spekulatív elképzelések megvitatását. Némely kutató azonban úgy véli, hogy a parapszichológia eddigi eredményeinek számos fontos következménye van, többek között az ember spirituális természetével kapcsolatban is.

A pszí létezésének néhány lehetséges következménye, és gyakorlati alkalmazása. :

Gyógyítás: Az élő rendszerekkel való közvetlen mentális kölcsönhatások vizsgálatai arra utalnak, hogy a hagyományos szellemi gyógyító módszerek -- pl. az ima -- hátterében valódi, pszí által közvetített hatások állhatnak. A jövőben ezekre a jelenségekre alapozva lehetségessé válhat hatékonyabb gyógyító módszerek kidolgozása.

A pszínek szerepe lehet Murphy törvényében is: "ami elromolhat, az el is romlik". Azaz, az érzékeny elektronikus áramkörökkel működő korszerű berendezések, például a fénymásológépek és a számítógépek némelykor közvetlen kölcsönhatásba léphetnek az emberi szándékokkal, és alkalmatlan időpontokban megmagyarázhatatlanul csődöt mondhatnak. Természetesen ennek a fordítottja is bekövetkezhet. Ily módon fennáll a lehetősége az érzékeny berendezések mentális úton történő javításának vagy irányításának. Ez a technológia nagy hasznára válhatna a fogyatékos embereknek.

Az egyéb lehetséges alkalmazások között megemlíthetjük a döntések jobb előkészítését, az eltűnt személyek és értéktárgyak helyének felderítését, valamint a térben, ill. időben távoli, vagy más okból hozzáférhetetlen helyeken lezajló események leírását. Ide tartozhatnak a pszível dolgozó történészek és jósok is.

A magasan fejlett pszí-képességek hasznosak lehetnek a pszichoterápiában és egyéb tanácsadói feladatkörökben. A pszí statisztikai előnyt biztosíthat használói számára a pénzpiacokon, és segíthet régészeti kincsek felkutatásában is.

A tudományos világnézet alapját képező materialisztikus szemszögből nézve az emberi tudat nem több, mint az Agy, a Test és az Idegrendszer (röviden "ATIR") együttes működésének terméke. Tehát bármennyire különbözőnek látszik is az elme a kézzelfogható, szilárd testektől, végső soron mégis egyedül az ATIR elektrokémiai működése hozza létre, s ennélfogva teljes mértékben az ATIR-tól függ. Ha az ATIR meghal, a tudat is elvész. Ebből az alapállásból nézve a testi halál utáni túléléssel, a szellemekkel, jelenésekkel kapcsolatos állítások nem lehetnek mások, mint a vágyvezérelt gondolkodás termékei. Továbbá, az anyagi működés korlátai automatikusan meghatározzák a mentális működés végső korlátait, ily módon -- a világ működésével kapcsolatos jelenlegi ismereteink alapján -- az ESP és a PK lehetetlenségnek tűnik.

Ennek ellenére pszí-jelenségek minden kultúrában, minden történelmi időben történtek, s továbbra is történnek; egyes leírt jelenségek létezését, pedig a tudósok tudományos módszerekkel, meggyőzően igazolták. Mivel a pszí látszólag átlépi az anyagi működés feltételezett korlátait, egyesek értelmezése szerint a pszí alátámasztja azt az elképzelést, hogy az elme mégiscsak több mint pusztán az ATIR terméke, és van valami olyasmi, hogy "lélek", vagy efféle.

A fizikusok általában azért érdeklődnek a parapszichológia iránt, mert az felveti annak lehetőségét, hogy valamit alapvetően félreértünk a tér és az idő természetével, valamint az energia és az információ átvitelével kapcsolatban.

A biológusokat azért érdekli a téma, mert a pszí a világ érzékelésének egy újabb, eddig megmagyarázatlan módjára mutathat rá.

A pszichológusok érdeklődését a pszínek az észlelés és a memória természetével kapcsolatos jelentősége táplálja.

A filozófusok pedig azért érdeklődnek, mert a pszí-jelenségek szorosan összefüggenek számos ősrégi filozófiai problémával, így az elme szerepével a fizikai világban, valamint az objektív, ill. a szubjektív dolgok természetével és viszonyával.

A teológusok és a közvélemény azért találja a parapszichológiát érdekfeszítőnek, mert a személyes pszí-élményt átélő személyeknek gyakran az az érzésük, hogy az átélt eseményeknek mély, szavakkal ki nem fejezhető jelentése van. Egyesek emiatt úgy vélik, hogy a pszínek "spirituális" következményei is vannak.

Melyek ma a legfontosabb pszí-kísérletek?

A népszerű könyvek és mozifilmek (pl. Szellemirtók) hatására sokan azt hiszik, hogy a pszível kísérletezők ma elsősorban a jólismert "ESP-kártyákat" használják. Ez egy 25 lapból álló kártyacsomag, melyben ötféle szimbólumot ábrázoló kártya található meg öt példányban: négyzet, kör, hullámvonal, kereszt és csillag. Ilyen kártyákat elsősorban J. B. Rhine és munkatársai használtak a korai pszí-kísérletekben, az 1930-as évektől kezdve egészen az 1960-as évekig. Az ESP-kártyák meggyőző bizonyítékot szolgáltattak az ESP létezésére, ma már azonban ritkán használják őket a szakemberek. A ma végzett kísérletek közül a következő négy bizonyult a legmeggyőzőbbnek és leggyümölcsözőbbnek:

PK véletlenszám-generátorokon

A pszichokinézis (PK) vizsgálata.

Az elektronika és a számítógépkorszak beköszöntésével a kutatóknak lehetősége nyílt arra, hogy nagymértékben automatizált kísérleteket tervezzenek az elme és az anyag kölcsönhatásának tanulmányozására. Az egyik ilyen kísérletben egy, elektronikus vagy radioaktív zaj segítségével működő véletlenszám-generátor (Random Number Generator, RNG) egy adatsort állít elő, majd ezt az adatsort számítógépes programmal elemzik.

A tipikus RNG-kísérletben a kísérleti alany megpróbálja mentális úton megváltoztatni a véletlen számok eloszlását. A kísérlet egyenértékű azzal a feladattal, hogy egy érme sokszori feldobásakor több fejet dobjunk, mint írást. Az elektronikus, számítógépesített kísérletnek természetesen számos előnye van a korábban végzett kutatásokhoz képest, melyekben még pénzérméket és dobókockákat használtak. Az RNG-kísérlet lehetővé teszi a gondos tudományos ellenőrzést és az igen nagy sebességű adatgyűjtést, ugyanakkor nagyfokú rugalmasságot biztosít.

Az adatbázis egy 1989-ben közzétett meta analízise során az elemzők 800 kísérletet értékeltek ki, melyeket a megelőző 30 évben több mint 60 kutató végzett. Az effektus nagysága igen kicsinek bizonyult, de nagyon következetesen jelen volt; a teljesen véletlenszerű effektushoz képest a statisztikai eltérés a standard hiba kb. 15-szöröse volt. Annak valószínűsége, hogy a megfigyelt effektus valójában nulla (vagyis nincs pszí), kevesebb mint egy az egybillióhoz. Ez azt igazolja, hogy az emberi tudat valóban képes egy véletlenszerű fizikai rendszer viselkedését befolyásolni. Továbbá, miközben a kísérlet minősége az idők során jelentősen javult, a megfigyelt effektus nagysága nem változott ezzel összefüggésben -- ellentétben a szkeptikus bírálók egyik gyakori, de nyilvánvalóan alaptalan állításával.

PK élő rendszereken

Az élő rendszereken történő pszichokinézist bio-PK-nak is hívják, újabban egyes kutatók pedig a DMILS (Direct Mental Interactions with Living Systems, közvetlen mentális kölcsönhatás élő rendszerekkel) elnevezést alkalmazzák a jelenségre. Ma már az orvostudomány képes a szervezet belső működését különféle eszközökkel követni, az idegrendszer működését például EEG-vel és biofeedback technikákkal. Ez lehetőséget nyújt arra, hogy megvizsgáljuk: vajon a biológiai rendszerek is befolyásolhatók-e mentális úton, hasonlóan a véletlenszám-generátorokon történő PK-hoz.

Az egyik legsikeresebb DMILS-kísérlet azt a sokak által ismert jelenséget vizsgálja, hogy az ember gyakran megérzi, amikor valaki nézi. A kísérletben a "néző" és a "nézett" két, egymástól elszigetelt helyen tartózkodik, és a nézőt időnként megkérik, hogy egyszerűen bámuljon rá a nézettre. A "nézés" zárt láncú televíziós rendszeren keresztül történik. Eközben automatikusan és folyamatosan rögzítik a nézett idegrendszerének aktivitását. Az ilyen és ehhez hasonló DMILS-kísérletek összesített adatbázisa meggyőzően bizonyítja, hogy egy személynek egy másik, tőle elszigetelt személyre irányuló figyelme jelentően serkentheti vagy csillapíthatja a nézett, ill. figyelt személy idegrendszerét, a nézőnek adott utasításnak megfelelően.

ESP ganzfeldben

Az érzékeléssel kapcsolatos pszí-jelenségek egyik elmélete szerint a "pszí-jelek" gyakran jelen vannak az agyban, de a normális érzékszervekből befutó idegrendszeri zaj miatt nehéz észrevenni őket. A "ganzfeld" ("egész mező”) technikát azért fejlesztették ki, hogy segítségével elnyomják ezt a külső zajt, oly módon, hogy az érzékszerveket gyenge, semmiféle mintázatot nem tartalmazó, állandó inger hatásának teszik ki, mely a külső világ zajait elnyomja. A tipikus ganzfeld kísérletben a telepatikus "adó" és "vevő" személy egymástól elkülönítetten foglal helyet, a vevőt ganzfeldbe helyezik, majd az adónak egy állóképet (vagy egy videoklipet) mutatnak, és megkérik, hogy mentálisan küldje el a képet a vevőnek.

A vevőt megkérik, hogy -- miközben ganzfeldben van -- folyamatosan, szóban számoljon be minden mentális folyamatáról: képekről, gondolatokról, érzésekről. A küldési időszak végén -- ez tipikusan 20--40 perc hosszúságú -- a vevőt kiveszik a ganzfeldből és négy képet mutatnak neki. A négy kép közül az egyik az, amelyet az adó küldött, a másik három ellenőrzést szolgáló "csapda". A vevő megkísérli kiválasztani a négy kép közül a valódi célképet. Ehhez a ganzfeldben átélt érzékleteit használja fel, ezek nyújtanak számára támpontot, hogy mi lehetett a mentálisan "küldött" kép. Ha nincs telepátia, akkor a véletlen törvényei alapján várhatóan 4 esetből átlagosan 1-ben fogja a vevő a helyes célképet választani, vagyis 25% lesz a "találati arány". Mintegy két tucat kutató végzett világszerte ilyen kísérleteket, mára mintegy 700 egyedi vizsgálat eredményei állnak rendelkezésünkre. Az eredmények azt mutatják, hogy a helyes célképet átlagosan az esetek 34%-ában választja ki a vevő. Ez igen szignifikáns eredmény, amely arra utal, hogy a telepátia -- legalábbis a leírt kísérlet révén meghatározott műveleti értelemben -- létezik.

Távolbalátás

A ganzfeld technika alkalmazása megmutatta, hogy mentális információcsere lehetséges a vevő megváltozott tudatállapotában (ganzfeldben). A távolbalátási kísérletben, legalábbis számos formája közül az egyikben, azt vizsgáljuk: lehet-e különleges tudatállapot és "adó" személy nélkül információt nyerni. Az egyik fajta távolbalátási kísérletben például egy több száz fényképből álló fényképgyűjteményt használnak. Ezek közül valaki véletlenszerűen kiválaszt egyet -- ez lesz a célkép --, és félreteszi egy távoli helyre. A kísérleti alany ezután megpróbál információt nyerni a távoli képről, s rajzvázlatot készít róla, vagy más módon leírja. Ezt megismétlik például 7 különböző célképpel. A próba kiértékelésére számos különböző módszert fejlesztettek ki, köztük igen kifinomult módszereket is. Az egyik gyakori (és könnyű) módszer az, hogy vesszük a hét célképet és a kísérleti alany hét válaszát, ezeket összekeverjük, majd felkérünk néhány független "ítélőbírót", hogy a válaszokat rangsorolja, vagy párosítsa a célképekkel. Ha valóban volt információátvitel, akkor a válaszoknak jobban kell egyezniük a helyes célképekkel, mint a többi célképpel.

Az elmúlt 25 évben több tucat kutató több ezer ilyen kísérletet végzett, több száz kísérleti alany részvételével. Az összesített adatbázis meggyőzően mutatja, hogy valóban lehet információt szerezni távoli fényképekről, helyszínekről és eseményekről. Hasonló kísérletek segítségével sikerrel vizsgálták a prekogníció jelenségét is; ilyenkor a kísérleti alanyt arra kérték, hogy írjon le egy olyan fényképet, amelyet a jövőben fognak véletlenszerűen kiválasztani.