Tar Ildikó előadásait, tanfolyamait te is látogadhatod a Szintézis Szabadegyetemen.

Az álmok jelképekben, szimbólumokban, érzetekben, emóciókban beszélnek. Ha az álmodó például azt álmodja, hogy egy úton halad, és úttorlaszokba ütközik: rendőrségi kordonok, drótkerítés, esetleg lezuhant kősziklák állják el az útját, akkor ez a helyzet akadályoztatást mutat. Előfordulhat, hogy az előző napokban az álmodó valóban átélt egy ilyen szituációt, vagy filmben látta, könyvben olvasta, esetleg egy munkatársa mesélt úti élményei között egy ehhez hasonlóról. Ez esetben az álom ennek a történetnek a puszta újrajátszása. Néha valóban csak ennyi az álom megfejtése. Az is lehetséges viszont, hogy a "puszta újrajátszás" valójában üzenet a nappali tudatnak, ugyanúgy, mint abban esetben feltétlenül, amikor az álmodó semmilyen az álomhoz hasonló emlékképet, film-olvasmányélményt nem tud felidézni a múltjából.

Az álomgazda nézze meg, hogy a jelenlegi életkörülményeiben hol érzi úgy, hogy akadályok tornyosulnak elé, melyektől képtelen továbbjutni az életútján! Vizsgálja meg, hogy az élete mely területein érzi magát tehetetlennek! Figyeljen az álom értelmezése során benne felébredő érzelmekre! A nappali, éber tudatával esetleg elnyomja magában a szorongásait, de az álom légköre visszahozza a csapdába esettség hangulatát.

Az akadály fajtájától is függ az értelmezés: mást jelent, ha a rend őrei és mást, ha a természet zárja el előlünk az utat. Érdemes utánanézni, hogy javasolt-e az álom valamilyen megoldást és mit, mert ez a nappali életünkben is a segítség.

Fontos az is, hogy az álom története eltér- e bizonyos részleteiben a nappal lejátszódottaktól, ha van ténylegesen ilyen emlékkép. Ezek az üzenetek további új információkat adnak át az álmodó tudatának a szituációról és az ő szerepéről benne.

Lehetséges, hogy az álom jósló jellegű. Azaz az álmodó hamarosan útra kel, és valóban akadályoztatásra kell számítania. Azt, hogy egy álom jósló fajtájú-e, a jövőben bekövetkező eseményekből, tehát utólag tudhatjuk csak meg. Az álom esetleg megoldási lehetőséget is javasolt a problémára. Például jelezheti, hogy van a közelben egy másik út. Indulás előtt hallgassuk meg a rádióban, hogy hol vannak útlezárások.Utalhat a külvilágra, a nappali életünkre, ezt érdemes megvizsgálni először. Tehát ha valaki az unokabátyjával álmodik, akkor nézze meg, hogy az álom mit üzen erről a rokonáról. Esetleg túlidealizálja őt, és az álom bebillenti az egyoldalúságát: felhívja a figyelmét az unokatestvére egynéhány elmarasztalható tettére, tulajdonságára.

Van egy másik szint is. Ennek a megközelítésnek az alaptétele az, hogy minden álomalak maga az álmodó, még a tárgyak, természeti elemek is. Tehát az álmodó önmaga is és a rokon is. Az unokatestvér szerepébe, szemszögébe beilleszkedve az álom újabb jelentései bomlanak ki.

Ezen a második szinten lehet megfejteni azokat az álmokat, amelyekben olyan személyek szerepelnek, akiknek nincs megfeleltetésük a nappali életünkben ismert emberekkel. Csak az álomvilágunkban ismerjük őket. Ez esetben nyilvánvalóbb, hogy ők a mi személyiségrészeink.

A korábbi, akadályoztatásról szóló álmot e szempont szerint megnézve utalhat a külvilágból érkező akadályokra. Tehát arra, hogy valóságos úttorlaszok kerültek elénk az úton, vagy majd a jövőben vár ez ránk. Még mindig a külvilágról szól az, hogy az életutunkon az akadály a főnökünk, vagy a ránk törő súlyos betegség. Esetleg a családtagjainkat, vagy a lélekölő napi robotunkat tartjuk akadálynak a kibontakozás útján.

A mélyebb értelmezési szint szerint azonban az álmodó az út is, az azon haladó autó is, és az úttorlasz is. Ez esetben az álmodó önmaga saját akadálya az életében való előrelépésben. Tehát saját belső szorongásai, túl erős felettes énje, döntésképtelensége jelenik meg az álomban torlaszként.

A belső lélekszintjeink pedig gyakran kigyűrűznek a külvilágba: az az ember, aki odabent a lelkében tele van görcsökkel, torlaszokkal, önmardosó kétellyel, az gyakrabban találkozik a környezetében is valóságos torlaszokkal: egy kreativitását akadályozó főnökkel, valódi útlezárásokkal. Belső világunk külvilágunkból mint tükörből köszön vissza ránk.

Tar Ildikó