Medit�ci�s �lm�nyk�p.
A K�nyv.

Leonardo elj�tt hozz�m. Izgatottan fogadtam, - m�g mindig f�lek, hogy  ha valaki megtudja a titkomat. – bolondnak n�znek.
No nem �n vagyok Bonaparte Nap�leon, 

csak �ppen mag�val Leonardo Da Vinchi- vel

a bar�tommal besz�lgetek. 

- Az �reg – Le� b�, mosolygott, haja k�cos volt, m�ly r�ncai feszesen simultak homlok�n. Szem�ben az a f�ny… az a bizonyos, biztat�, �s izgat�, �tl�tsz� �s h�feh�r vak�t� f�ny. Nem sz�lt hozz�m. Megsimogatta a hajam. �reg kez�b�l t�z �radt. Ez a t�z �tj�rta a fejem. Hajam minden sz�la sz�v�sz�lk�nt sz�vta
mag�ba Le� papa t�z�t. Egy k�nyvet adott a kezembe. Nagy barna, s�lyos b�rk�t�s� k�nyvet. Olyan nagy volt a k�nyv, mint �n magam, m�gis elf�rt a kezembe. N�ztem, n�ztem �s egyre kisebb lettem, m�g a k�nyv egyre n�tt. �lt! Csukott fedel�n h�rom bet� t�ncolt. Az egyik bet� a T, �gy ny�jtotta ki k�t karj�t, mint sz�rny�t a mad�r, �s suhant fentr�l lefel�. Az U p�rg�tt magak�r�l, �s �gy tetszett, mintha nem is bet� volna, hanem egy �res ed�ny, egy nagy faz�k. De milyen gyorsan forgott! K�z�pen, a k�nyv fed�lapja k�zep�n. P�rg�se b�g�csiga hangot csiholt a leveg�ben. Suhant a T b�gott az U, �s kiss� lejjebb a
harmadik bet� d�l�ng�lt, mint egy pocakos r�szeg ember. � volt a D, �s d�dolt egy dalt. - H�rom bet� t�ncol egy �ri�s k�nyv elej�n. Egyik s�g, a m�sik b�g, a harmadik d�dol. -
Megn�tt a nagy barna k�nyv, vele n�ttek a t�ncol� bet�k, �s er�s�dtek a hangok. – N�ztem �s csod�ltam. - Megtelt a szoba, hanggal, bet�vel, mozg�ssal, k�nyvvel. Elt�nt
Leonardo �s elt�ntem �n is. Csak egy f�tyol maradt, leplezte a bet�k egyre

szem�rmetlenebb�l vonagl� szexis mozg�s�t. Ez a halv�nyk�k f�tyol, a keleti n�k sejtelmes
b�j�t id�zve lassan, cs�szott lefel� a k�nyv el�tt. Ahogy �jra el�villant a meleg barna b�rk�t�s, egyre er�sebben �reztem valamit. Valamit, amit most �gy fogok nevezni,
hogy „Mindent tud�s”. Nagyk�p�nek t�nik ez a sz� az �n kis buta agyamb�l. Tudom, de nem tal�lok m�s kifejez�st. Mit �reztem? Megpr�b�lom le�rni.  – Mintha olyan hatalommal, �s tud�ssal lenn�k felruh�zva, hogy ha r�n�zn�k egy k�nyvre, �s egyetlen m�sodperc alatt meg�rten�m mindazt, ami benne van. Csak �ln�m kell h�trad�lve, �s a k�nyv minden r�szlete vil�gos lesz el�ttem. El�lr�l, h�tulr�l, k�v�lr�l bel�lr�l, minden apr� jel eljutna a tudatomhoz. Tudom ki �rta, mi�rt
�rta, �s mi�rt ker�lt hozz�m. Nem, nem k�pzeltem magam Istennek. Ember voltam, �n magam. Test �s l�lek, de az �rzelmeim v�gtelen utakat l�ttak �t. �tj�rt a tud�s var�zsa. Mindent �rtettem, �s ezeknek az �rtelmeknek logikus alapja volt. Minden mindennel �sszef�gg�tt �s vil�gosan kapcsol�dott egym�shoz. �gy �p�ltek egym�sra az �rtelmek, mint a t�gl�k, csak ezek bet�kb�l �lltak. Sorra sor k�vetkezett, lapot lap k�vetett. Sz�mtalan lapot l�ttam
egyszerre, �s annyi bet�t, mint �gen a csillag. Ezek a csillagbet�k k�peket alkottak, �s a k�pek m�g nagyobb m�g szebb m�g vil�gosabb k�pet. A nagy k�p �gy egybe, a
legapr�bb r�szlet�ig sokmilli�nyi k�l�n�ll� �s �n�ll� �rtelm� kisk�pb�l �llt, �s mindegyik m�sr�l sz�lt. Ez az �rz�s bet�lt�tte a szob�t, ahol �n m�r nem voltam jelen, m�gis �reztem �s l�ttam a „k�pekb�l �ll�, k�pet” Meg�rtettem, a bet�k t�nc�t, karjukat �sszefonva l�ncba �llt a h�rom bet� T.U.D.  �n m�r tudtam a k�pzelet vad j�t�k�t �ltem meg. L�ttam a sors k�nyv�t. Teljesen
bet�lt�tt a mindentud�s �rz�se, �s a f�tyol �jra megjelent. A szob�nyi k�nyv forogni kezdett, k�zben zsugorodott, lassan elfedte a f�tyol. Forgott velem a vil�g �s zsongott a fejem, de boldog voltam mikor visszat�rtem a szob�mba. H�trad�ltem, ny�jt�zkodtam, �s egy nagyot f�jva elr�ppentettem az el�ttem lebeg� f�tylat. �gy sz�llt f�lfel�, mint egy tollpihe. M�g egy nagyot f�jtam, teljesen
ki�r�tettem a t�d�met, belerep�tettem a vil�g�rbe a vil�g forgat�k�nyv�t. K�r�ln�ztem. Itthon vagyok a szob�mban. J� itt, �s most nincs velem Leonardo. Tudom, hogy m�skor is elj�n majd, �s akkor is hoz �jabb csod�kat.

T�ncol� bet�k.
Sok�ig izgatta a fant�zi�mat a „t�ncol� bet�k” k�pe. Megtanultam m�r hogy nem kell minden�ron �rtelmet csiholnom egy - egy fant�ziak�pbe, de ez valahogy m�gis m�s volt.
�reztem a vil�gos �zenet�t, ami csak nekem sz�l, �s pr�b�ltam szavakba �nteni, hogy mit �zen Leonardo ezzel a k�ppel. Nyugalmas pillanataimban, de m�skor is �jra �s �jra
megjelentek a t�ncol� bet�im. F�nyesen tiszt�n l�ttam �ket ugyan �gy, mint akkor. Olykor elt�n�dtem azon, hogy a „mindent tud�” kifejez�s nem megfelel� arra az �rzelemre,
amit ilyenkor �rzek, hiszen m�g azt sem tudom szavakba �nteni, milyen is ez az �zenetet. Egy id� ut�n m�r zavart a fel-felt�n� t�ncol� bet�k k�pe. Elhat�roztam, hogy tudatos imagin�ci�val elengedem, ne zaklassanak t�bb�. Mad�rcsicserg�s zen�t tettem be, �s r�vid relax�ci� ut�n befel� ir�ny�tottam a figyelmemet. �jra elk�pzeltem a t�ncol�bet�ket �r�ltem, hogy megjelentek �s �lveztem, hogy most k�pes vagyok ir�ny�tani a tudatom. Testem ellazult �llapotba fek�dt a hever�n, f�leim �rz�kelt�k a kellemes
l�gy zen�t. S�llyedve lebegtem, �gy terveztem, hogy helyes ki csomagot k�sz�tek ebb�l a k�pb�l �s elk�ld�m Istennek. Most nincs vele dolgom.  Isten majd visszajuttatja, hozz�m, ha fel k�sz�lt leszek r� hogy meg�rtsem. Nyugodt lazas�ggal fek�dtem. �reztem, hogyan tapadnak izmaim �s iz�leteim
csontjaimhoz, hogyan simul b�r�mh�z az �gy. K�pzeletben, egy nagy moziban �ltem, k�nyelmes fotelben. A filmv�sznon perg� filmen l�ttam saj�t magamat, ahogyan egy nagy margar�t�s r�ten kerget�z�m a t�ncol� bet�immel. El akarom kapni �ket, de mint ha csak veszt�ket �rezn�k, folyton kics�sznak a kezeim k�z�l. Elb�v�l� hanc�roz�s vid�m j�t�k. J� volt �gy k�v�lr�l n�zni. Els� benyom�som az volt, hogy szabad vagyok, b�r semmi k�z�m sincs a filmszerepl�h�z. J�
persze hasonl�t r�m, de az egy m�sik l�ny. Egyfajta rokonszenvet �reztem a filml�ny ir�nt, fiatalabbnak �s sokkal csinosabbnak is t�nt, mint amilyen val�j�ban vagyok. �rdekelt ki is lehet, �n vagy valaki m�s, aki k�s�rtetiesen
hasonl�t r�m? Fel�lltam �s k�zelebb mentem a v�szonhoz. Ahogy k�zeledtem m�s pontokr�l is l�ttam az el�m t�rul� k�pet. Az egys�k� filmv�szon el�bb h�rom, majd n�gydimenzi�s t�rr� t�gult. Ez a n�z�pont teljess�get adott
a l�t�somnak. A filmszerepl� l�ny lel�pett a v�szonr�l, visszafordult b�cs�t intett a mez�nek, �s az ott t�ncol� bet�knek. Elindult fel�m. Mozdulatainak s�lya, hangja volt.
Szeme egyenesen a szemembe n�zett. Gy�r lila f�nynyal�bot h�zott maga ut�n. Fel�m k�zeled� �rny�k alak, t�k�letesen olyan volt, mint �n. Szimp�ti�t �reztem ir�nta, de m�gis
f�lelemmel t�lt�tt el. Szerettem volna felsikoltani, hogy - Mi ez?  A hologramomat l�tom? Vagy ez az aur�m? A szelleml�ny �nem egyre k�zelebb �rt, �s l�thatatlanul de �get� �rz�ssel bel�m olvadt. Csod�lkoztam, azt hittem, hogy csak �t�szott rajtam, meg is fordultam h�tha a h�tam m�g�tt �jra felt�nik. De nem t�nt fel. Bennem bizsergett tov�bb.
Azt k�rdeztem magamt�l: - Ez vagyok �n? Haza j�ttem? Valahol t�vol k�sz�l� szellemem visszatal�lt a testembe? Mindegy mi t�rt�nt, adtam meg a v�laszt magamnak. L�nyeg az
hogy felt�lt�dtem, mintha �j duracell elemek ker�ltek volna bel�m. Most m�r er�s vagyok, �s elkaplak benneteket t�ncol� bet�k! Elt�nt a filmv�szon �s a mozi is. Maradt a margar�t�s mez�n t�ncol� bet�k l�tv�nya. Mozdulni akartam, de hi�ba �reztem er�snek magam, m�gsem siker�lt. �lltam a r�ten, �s tehetetlen�l b�multam hogyan t�ncolnak a bet�im. Nem voltam d�h�s, de b�ntott hogy feladatom olna, de nem tudom teljes�teni. Elmormoltam egy im�t, h�tha kiseg�t ebb�l a k�nyszer� mozdulatlans�gb�l. De m�g a sz�mat sem
tudtam mozgatni. N�ztem a r�ten t�ncol� bet�ket, �s hirtelen mindh�rom bet� emberr� v�lt. H�rom szerzetes volt el�ttem a r�ten, barna k�p�nyeg�ket hossz� zsin�r fogta
�ssze derekukon. Dolgoztak, b�z�t szedtek a margar�t�s r�ten, k�v�kbe rakt�k, pont mellettem. Mintha nem is l�ttak volna engem, …�s �gy �reztem, mintha mindez  egy m�sik
id�ben t�rt�nne velem. �gy gondoltam valamikor az 1400-as �vekben j�rhattok. Egy ideig n�ztem a szerzetesek munk�j�t.
De nem volt m�r dolgom itt. Elt�ntek a t�ncol� bet�im, amiket az im�nt m�g �ssze akartam csomagolni. Figyelmem �jra hallotta a zen�t, �jra �reztem a szob�t, �s az �gyon nyugv� testem. Nagyot ny�jt�zva kellemes �rz�sekkel �ltem fel az �gyon. Itt vagyok! - Mondtam ki hangosan magamnak. Megigaz�tottam a hajam �s mosolyogva �llap�tottam meg: M�g nem tudok minden imagin�ci�t �gy ir�ny�tani, ahogy akarok.
De ez nem is baj, mert bels� hangom tudja a dolg�t, nekem el�g csak r�b�zni magamat. Most egy �jabb mozgalmas �lm�nyk�ppel lepett meg.