Jzsef Attila: Eszmlet
2005.04.20. 10:27
I
Fldtl eloldja az eget
a hajnal s tiszta, lgy szavra
a bogarak, a gyerekek
kiprgnek a napvilgra;
a levegben semmi pra,
a csillog knnysg lebeg!
Az jjel rszlltak a fkra,
mint kis lepkk a levelek.
II
Kk, piros, srga, sszekent
kpeket lttam lmaimban
s gy reztem, ez a rend -
egy szll porszem el nem hibbant.
Most homlyknt szll tagjaimban
lmom s a vas vilg a rend.
Nappal hold kl bennem s ha kinn van
az j - egy nap st idebent.
III
Sovny vagyok, csak kenyeret
eszem nha, e lha, locska
lelkek kzt ingyen keresek
bizonyosabbat, mint a kocka.
Nem drgldzik slt lapocka
szmhoz s szvemhez kisgyerek -
gyeskedhet, nem fog a macska
egyszerre kint s bent egeret.
IV
Akr egy halom hastott fa,
hever egymson a vilg,
szortja, nyomja, sszefogja
egyik dolog a msikt
s gy mindenik determinlt.
Csak ami nincs, annak van bokra,
csak ami lesz, az a virg,
ami van, szthull darabokra.
V
A teherplyaudvaron
gy lapultam a fa tvhez,
mint egy darab csnd; szrke gyom
rt szmhoz, nyers, klns-des.
Holtan lestem az rt, mit rez,
s a hallgatag vagonokon
rnyt, mely rugrott a fnyes,
harmatos sznre konokon.
VI
Im itt a szenveds bell,
m ott kvl a magyarzat.
Sebed a vilg - g, hevl
s te lelkedet rzed, a lzat.
Rab vagy, amg a szved lzad -
gy szabadulsz, ha knyedl
nem raksz magadnak olyan hzat,
melybe hzir telepl.
VII
n flnztem az est all
az egek fogaskerekre -
csill vletlen szlaibl
trvnyt sztt a mlt szvszke
s megint flnztem az gre
lmaim gzei all
s lttam, a trvny szvedke
mindig flfeslik valahol.
VIII
Flelt a csend - egyet ttt.
Flkereshetnd ifjsgod;
nyirkos cementfalak kztt
kpzelhetsz egy kis szabadsgot -
gondoltam. S ht amint flllok,
a csillagok, a Gnclk
gy fnylenek fnt, mint a rcsok
a hallgatag cella fltt.
IX
Hallottam srni a vasat,
Hallottam az est nevetni,
Lttam, hogy a mlt meghasadt
s csak kpzetet lehet feledni;
s hogy nem tudok mst, mint szeretni,
grnyedve terheim alatt -
minek is kell fegyvert veretni
belled, arany ntudat!
X
Az meglett ember, akinek
szvben nincs se anyja, apja,
ki tudja, hogy az letet
hallra radsul kapja
s mint tallt trgyat visszaadja
brmikor - ezrt rzi meg,
ki nem istene s nem papja
se magnak, sem senkinek.
XI
Lttam a boldogsgot n,
lgy volt, szke s msfl mzsa.
Az udvar szigor gypn
imbolygott gndr mosolygsa.
ledlt a puha, langy tcsba,
hunyorgott, rffent mg felm -
ma is ltom, mly ttovzva
babrlt pihi kzt a fny.
XII
Vastnl lakom. Erre sok
vonat jn-megy s el-elnzem,
hogy' szllnak fnyes ablakok
a lengedez szsz-sttben.
gy iramlanak rk jben
kivilgtott nappalok
s n llok minden flke-fnyben,
s knyklk s hallgatok.
|