Medit�ci�s �lm�nyk�p.

Ellazult testtel, k�nyelmesen �l�k a fotelban. Ruh�zatom laza, meztelen talpaim �rintik a padl�t. Behunyom a szemem, lassan egyenletess� v�lik a l�legzetem. Figyelmemet k�rnyezetemre terelem. Hallom az utca zaj�t, a villamos z�g�s�t. M�ly l�legzetet veszek, lassan kif�jom, �s gondolatban kiz�rom az utca zaj�t.

-        „ A villamos is aluszik, s m�g szendereg a robog�s”…

Besz�vom, majd lassan kif�jom a leveg�t.

- „ �lm�ban, cs�nget egy picit”… suhan �t a gondolat -  �s ugyan ezzel a gondolattal bez�rom az ablakot. A k�lvil�g zaja kint marad. Elnehez�lnek a l�baim. Talpam a padl�hoz tapad. L�bujjaim �rz�kelik a sz�nyeget.  Gondolatban v�gig n�zek a szob�n. �rzem a n�v�nyek l�legzet�t, hallom a zen�t. L�tom a gyertya l�ngj�t. M�ly l�legzetet veszek, �s gondolatban kiz�rom a szob�t.

- „�g a gyertya �g, aki l�ngot l�tni akar”…

Lassan kif�jom a l�legzetem, mintha el akarn�m f�jni a gyertya l�ngj�t, de k�zben bez�rom a szob�m ajtaj�t, �s az apr�cska gyertyal�ngot magammal viszem.

- „El ne aludj, �gj!”

Elnehezednek a karjaim. Ujjaim �rz�kelik a fotel karf�j�t.

- „Aki l�ngot l�tni akar”…

K�nyelmesen biztons�gban vagyok. Gondolatban v�gig n�zem a testem. Tenyerem tartom a gyertyal�ngot, ami egyre f�nyesebb. 

- „Aki l�ngot l�tni akar”…

L�legzetem k�veti, a gyertyal�ng pulz�l� lobog�s�nak ritmus�t.

- „Mind leguggolj�k.”

Mellkasomra ir�ny�tom a figyelmemet. Megn�zem, hogyan emelkedik �s s�llyed, lass� egyenletes a l�gz�sem. �sszegy�jt�m, a napsor�n tapasztaltakat, �s a bennem felgy�lemlett gondolatokat. Kisdobozba rakom. Most nincs r� sz�ks�gem. V�gig tekintek magamon. �rzem, hogyan simul b�r�m a fotel anyag�hoz. S�ppedve nyomul fenekem az �l�shez, h�tam a t�ml�nak t�maszkodik. Gondolatban sz�pen �tk�t�m a csomagom. Testem teljesen elernyedt. Nyugalom �s b�ke vesz k�r�l. Hasamon kereszt�l k�ld�k�mn�l, kif�jom a leveg�t, �s vele egy�tt az el�bb k�sz�tett kis csomagot.

-        Most nincs r�tok sz�ks�gem. Gondolatok, t�rt�ntek menjetek!

Elk�ld�m Istennek, amikor �jra sz�ks�gem lesz r� majd meg�ldva, visszak�ldi. Lelkem kisimul, tudatom gyertyal�ngja lassan elalszik. Bennem a nyugalom honol, �s sz�t�rad. Ahogyan a nyugalom �rad, �gy illannak el a gondolataim. Napsz�n� selyemkend� simogat, �ppen csak meg�rint, �s m�r is elsuhan. Mag�val visz mindent. Nincsenek gondolataim, egyre �resebb vagyok. M�g egy lehelet, �s teljesen �res vagyok. Egy nagy �res fahord�nak �rzem magam, ami arra v�r, hogy megt�lts�k borral. Lelkem is kong az �ress�gt�l, de tudja, hogy nemsok�ra sz�n�ltig lesz. Hagyom, hogy szomjazzon egy kicsit, hagyom, hogy �gy �resen t�tongjon. L�gz�sem egyenletes, testem teljesen ellazult. Nem k�sz�l�k sehov�, nincsen semmi dolgom.

- �lvezem a csend cs�ndj�t, mely m�ly, mint egy �lom.

Felvillant bennem ez a mondat. Tetszik, h�t megism�tlem.

- �lvezem a csend cs�ndj�t, mely m�ly, mint egy �lom.

Elragad ennek a mondatnak ritmusa, mintha egy mantra lenne. -

�lvezem a csend cs�ndj�t, mely m�ly, mint egy �lom.

- �lvezem a csend cs�ndj�t, mely m�ly, mint egy �lom.

- �lvezem a csend cs�ndj�t, mely m�ly, mint egy �lom.

�s azt hiszem, �lmodok.

Kib�jok a b�r�mb�l! - Nyugv� testemet, elhagyja a szellemem.

K�v�ncsi vagy r� milyen ez? Nem tudom szavakba foglalni. Dzsinnek �rzem magam, aki kiszabadul a palackb�l. Ez olyan, mintha a fejem tetej�n volna egy lyuk,

- s tal�n van is. Mondj�k r�m gyakran, -  „nem n�tt m�g be a feje l�gya.” 

- s tal�n igazuk van. !

Ez olyan, mintha pontosan ott fent a k�t koponyacsont k�z�tti, kicsike r�sen illann�k ki a testemb�l.

- Feh�r k�d? Tal�n l�that�?

- L�tod, ezt nem tudom! Mert nem l�tom!

Ez egy �rdekes n�z�pont, �s nem olyan, mint a t�k�r, vagy m�gis? �n l�tom a nyugv� testem, hallom a zen�t, �rz�kelem a szob�t, de fizikai testem nem l�t engem, ahogy a t�k�rk�pem sem l�t. Tal�lgathatom:

- Feh�r k�d?  Ny�lk�s p�ra p�rna?

Nem tudom csak, azt hogy, az is �N vagyok. �s az is �n vagyok, aki a fotelben pihen. Ha ben�zn�l az ablakon, azt hinn�d, alszom. Mint az �regek, elszunnyadtam a fotelban. �n azt mondom, punnyadok, vagy lebegek. L�tom pihen� �nmagam, f�ntr�l k�v�lr�l. Pr�b�lok pislogni, h�tha megsz�nik, elszakad, elt�n�k, �s nem l�tom magam. De ez most nem seg�t. L�tom, hogy lehunyt szemh�jam megrebeg. Egyre tiszt�bb �s �lesebb az �nmagam k�pe, majd hirtelen halv�nyodik, �s �sszemos�dik. Sz�rke k�d lepi el az agyam. �res vagyok, nincs bennem semmi, se gondolat, se t�rt�net.

- Milyen ez az �llapot? 

- Nem tudom! N�zd meg a leveg�t! Milyen? L�tod, hogy

szmogos, vagy csak �rz�keled? Milyen a leveg� a hegytet�n, �s milyen a r�ten? �s milyen a v�ros forgatag�ban, vagy a szob�ban? Ha meg k�rdezn�d, hogy milyen ez az �llapot? �n azt mondan�m:

- Olyan, mint a leveg�! �rzed �s mondod:

- Olyan friss hogy harapni lehet. 

- �rzed de, m�gsem l�thatod, �s bele harapni sem lehet. Tudod, hogy nem l�tod, m�gis mondod, ilyen vagy olyan. �n most k�dd� v�ltam, vagy leveg�nek n�zem magam.

L�tom a testem, l�tom a szob�t, hallom a zen�t, �s m�g a szekr�ny tetej�n is l�tom a pormacsk�t. �s l�tom az ablakot, mellette a falat, falon a k�pet. �s l�tom a falon t�l az utc�t, a villamost, �s l�tok siet�s embereket. L�tom a h�ztet�t. V�r�s cserepek, de az eg�sz olyan, mint egy babah�z. L�tom, hogy egym�sra �p�lnek a szintek, tudom hogy ott a fal, de mintha �vegb�l volna, �gy l�tok �t rajta. Lassan t�volodok a szob�t�l, a h�zt�l �s az utc�t�l is.

Testem nyugodt pihen a fotelban, de �N a tudatom vagy a szellemem, vagy ak�rmim kint vagyok. UTAZOK.

Nagy sz�rke, betonl�pcs� jelenik meg el�ttem, s egy hang sz�l.

- Menj! Indulj lefel�. Megijedek, f�lek a l�pcs�t�l. F�lek lefel� menni. Emeleten vagyok, tal�n egy �p�l� h�z? De t�l �regnek, kopottnak t�nnek a falak. K�r�l�ttem minden betonb�l van, csupasz falak, m�g tet� sincs, csak t�tong� ablak �s ajt�ny�l�s. Ism�t r�m sz�l a hang:

- menj, indulj lefel�!

Az ablakny�l�son bef�j a sz�l. H�tulr�l t�mad, tasz�t a l�pcs� fel�. Megkapaszkodn�k de, nincs mibe. Tasz�t, l�k. F�lek, de �szreveszem, hogy a l�pcs� mellett, a f�ldb�l egy csod�latos f�nyl�tra sug�rzik ki. Nem �r fel hozz�m. Nem tudom hov� t�maszkodik, �s hogyan �rhetn�m el. M�gis �gy �rzem, hogy h�v ez a l�tra. Csalogat:

-rajtam b�tran lemehetsz!  Elindulok a l�tra fel�.  �vatosan l�pkedek, alattam szakad�k t�tong. Arra v�gyom, hogy ez a l�tra eg�szen id�ig �rjen. �s l�tom, hogy n�vekszik, ny�lik felfel�. M�r t�ljutott azon a szinten, ahol �llok. Csod�lkozva n�zem. 

-Hov� ny�lik ez?  �gig �r� l�tra lesz?

S l�tra, m�r t�l �r a h�zon. Most eld�nthetem, lefel� vagy felfel� induljak- e?

Elindulok a l�tr�n lefel�. Ahogy elindulok, sz�molni kezdem a l�trafokokat. Fel sem t�nik, hogy a sz�mok, visszafel� cs�kkenek. Szinte term�szetes, hiszen lefel� megyek:  9, 8, 7, a hetedik fokn�l, meg�llok. K�r�ln�zek, s lent ism�t l�tom a szob�mat. M�g lejjebb

megyek, 6, 5, 4, �s m�g eggyel lejjebb: H�rom! Ism�t meg�llok. Len�zek �s l�tom a fotelban punnyad� testem. H�rom! Ism�tlem magamban, s mintha b�tors�got kellene gy�jtenem, m�ly l�legzetet veszek. Indulok. 3, 2, 1, s lent vagyok. Azt mondom, lent vagyok. De nem tudom, hol vagyok. �gy �rzem, hogy a semmibe �rkeztem. Alattam nincs talaj, f�l�ttem nincs �g. Mellettem nincs t�r, �s m�g�ttem nincs id�, de el�ttem m�gis van valami. �s ez a valami, a f�ny. K�r�l vesz a semmi, ami olyan, mint egy nagy bubor�k, �s b�rmerre fordulok, bubor�k falon megcsillan� sziv�rv�ny vesz k�r�l.

Ez MINDEN. Bennem van a f�ny, ami megvil�g�t mindent.

S ha most azt k�rdezed:

- Mi mindent?  - akkor arra nem tudok v�laszolni.

Nevetve mondan�m:

- A semmit vil�g�tom meg.

�s tehetn�l fel m�g sz�z k�rd�st. Hol vagyok, mit l�tok? Mit �rzek? Ezekre se tudn�k v�laszolni m�st:

- Sehol vagyok, semmit, l�tok semmit, �rzek.

Mert az, teljesen vil�gos sz�momra, hogy vagyok, l�tok �s �rzek. �N Vagyok! �N L�tezem!

�N L�tok! �N �rzek! - mind ezt kijelenthetem!

Ezt biztosan tudom! Tudom, hogy l�tez� vagyok! �rzem, hogy l�tok!  

- Vitatkozhatunk!

-  Mir�l?

-  A semmir�l!

Most azt k�rdezed milyen a semmi?

-  Gy�ny�r�!  V�gom r� azonnal! Mert gy�ny�r�nek �rzem.

-  A semmi, az nem semmilyen? - akad�koskodhatn�l.

-  Nem! A semmi az, gy�ny�r�, f�nyes, �s meleg! -�s ha tov�bb keresem anyanyelvem jelz�it, akkor se tal�lok m�s szavakat. Ez olyan, mint a szerelem! Izgalmas, perzsel�, l�thatatlan, de m�gis �rezhet�. T�pl�l�, s elem�szt�. Gy�ny�r� f�nyes, �s meleg.

- Teh�t olyan, mint a szerelem? - k�rded.

- Meg�rkezni a semmibe, semmiv� v�lni, megsemmis�lni, - ragozhatom.

- Gy�ny�r�, mint a hal�l!

Hirtelen felsz�ll mellettem egy mad�r. R��bredek, hogy �lmodtam. Suhan� sz�rnyak legyeznek, hallom �rzem �s l�tom. Egy feh�r galambbal �rkezve l�tom �jra a testem, amint a fotelben pihen. Egy�tt rep�l�nk be, a bez�rt ablakon. Nincs �vegcs�rg�s, �s meg sem repedt az ablak. �n �lve szendergek, l�bamn�l m�g n�h�nyat tipeg a h�feh�r galamb. Kopony�m tetej�n torn�d�t�lcs�rrel, magamba s�ppedek. �rzem, ahogyan izmaim, idegeim �jra �lednek. Mosolyogva kinyitom szemem.

Lehet hogy kicsit meghaltam? Ny�jt�zom egyet. K�t karom �gnek emelem.

-  Istenem! -  h�l�t rebegek. �s egy gondolat t�lti be lelkemet. Tudod, amikor kicsi gyerek voltam, gyakran mondtam any�mnak:

- Olyan j� meghalni!

Most azt gondolom, ez igaz lehet. �s azt gondolom, a hal�l ut�n nincs semmi. A Semmi, ami semmis�g. N�zd ezt a sz�t! SEMMI -s �G  �s azt gondolom, az �G telis tele van SEMMIvel.

2. Medit�ci�s �lm�nyk�p.

Testem ellazultan pihen. M�ly tudatszinten vagyok.

Jobbra megpillantok egy ajt�t. Elindulok �s kil�pek rajta. Sz�pen ny�rt s�v�nyek, �s r�zs�k k�z�tt, kavicsos �sv�nyt l�tok magam el�tt. N�h�ny l�p�st teszek. Mint �les �vegcserepek, �gy sz�rja l�bam a kavics.

-        De ez az �n utam!

-        M�g ha f�j is, l�pnem kell el�re.

P�r l�p�st teszek, �s nem v�rzik a l�bam, b�tran haladok tov�bb. A kavicsok l�gyan zizegnek a talpam alatt. Sz�rnak, de nem sebeznek.  Megpillantok egy kis vir�gos r�tet, �ts�t�lva rajta, erd�sz�len tal�lom magam. Magas t�lgyek t�v�t s�r�n belepi az avar. Ahogyan l�pek �letre kelnek a halott levelek.

-        ez az �let zizzen�se? Vagy a hal�l�?

Hirtelen sz�l kerekedik, �s felkavarja a faleveleket. Arcomba, hajamba f�jja �ket, betakarj�k az eg�sz testem. Nyomaszt a sz�l. Se el�re se h�tra nem tudok mozdulni. Egyre er�ssebben f�j, �s tasz�t el�lr�l h�tulr�l, oldalr�l. Megkapaszkodn�k, de nincs mibe, nem �rem el a f�t,

Pedig, el�ttem van. Nem tudom �t�lelni, hogy megv�djem magam a sz�lt�l. Ahogyan f�j, h�rtelen elhagyom a testem. F�lsz�llok a fa tetej�re, �s ott megpihenek. Szuszog�st hallok, �s f�lfedezem, hogy �n magam szuszogok.  L�tom magamat ott lent a fa alatt, amint megkapaszkodni igyekszik a testem. L�tom, hogy nem is lehetetlen, csak meg kellene fordulnom, mert �ppen h�ttal �llok a f�nak. Le is sz�lok magamnak.

-        H� te szerencs�tlen! fordulj m�r meg!

De a lent l�v� testem nem hall, �s nem l�t. K�ts�gbeesetten ny�jtogatja a karj�t, mint aki vakon pr�b�l megtal�lni valamit. F�nt a fa tetej�n m�g bosszankodom egy kicsit.

-        Eh! Ez a szerencs�tlen, h�t hi�ba besz�lek �n neki?

De �gy t�nik minden hi�ba! Ez a test egy lelketlen valami.

-        Az h�t!  Hiszen a l�lek, az �n vagyok! �s �n, itt fent vagyok.

Vagy a szellemem az ami fent van? �n vagyok?

-        Tudj Isten micsoda?

�s ami fent van, az elindul, ami lent van, az ott marad. Sz�l sz�rny�n sz�lsebesen rep�l a lelkem.

Egy kertben vagyok. Egy m�kusker�kben, vagy valami hasonl�ban, tal�n olyasmiben, mint az Elvar�zsolt Kast�ly g�rg� hord�ja. Ez a m�kusker�k forog k�r�l�ttem. �s �gy �rzem ez egy energia-pajzs. Elk�pzelem, hogy p�rhuzamosan is van egy hord� alak�, henger, ez a v�d�pajzs. Ez a k�t ellent�tesen mozg� forg� m�kusker�k, megv�d engem minden t�mad�st�l. A k�t pajzs egybeolvad �s aranyg�mbb� alakul �t, ami v�delmezi szellemtestemet. Ez a g�mb megv�d engem.

Egy �rv�ny k�zeledik fel�m, egy forg�sz�l. �gy �rzem, hogy j� bar�tom. Hagyom, hogy mag�val rep�tsen. Az aranyg�mbbel egy�tt felemel �s kirep�t a kozmoszba, szemem el� t�rul az eg�sz galaxis. Csod�latos �s biztons�gos �rz�s ez. Tudom hogy ez egy v�zi�, egy �lom. A t�volban egy m�sik g�mb�t pillantok meg. Az �n g�mb�m egyenesen fel� tart, �s bel�rep�l. Egy f�lhold alak� �vv� olvadunk egybe. S mint a Kisherceg a k�nyvben �gy �l�k a holdon. Onnan szeml�lem a vil�got. El�ttem f�nyfolyos� ny�lik. Itt seg�t� szellemek v�rnak r�m. �n tudom hogy �k t�ltos f�nyl�nyek. Hallom amint h�vnak. Bel�pek a f�nyfolyos�ra. A t�ltosok �r�mmel fogadnak. Egy hengert mutatnak, f�lnyitott tet�vel.

- B�tran fek�dj bele - sz�l egy l�gy hang.

�s �n megteszem, amit k�r. A henger letapogatja minden inform�ci�mat. Meg�llap�tja, milyen energia-zavaraim vannak, milyen betegs�gem van. Megvizsg�lja, milyen elemekre van sz�ks�gem T�z-elemb�l, v�z-elemb�l, leveg�-elemb�l �s f�ld-elemb�l kiv�lasztja a sz�ks�ges energi�kat. Megt�rt�nt az anal�zis, biztons�gban, nyugalomban vagyok. �rzem, hogy a henger fedele r�m z�rul. Nagyon j�l �rz�s. Tudom, hogy most a hi�nyz� rezg�seket fogom megkapni. Egy z�ld f�nyt l�tok, ez k�zvet�ti a hi�nyz� rezg�seket. �rzem, hogy egy kellemes melegs�g fut v�gig a testemen Harmoniz�l�dnak az energi�im. Der�kig a f�ldi energi�k harmoniz�l�dnak, az alhasi v�z energi�k, a mellkasi leveg� energi�i �s a fej t�z energi�i. �gy �rzem, hogy t�bb milli�rd szabad elektront kapok, ez p�tolja a hi�nyz� energi�imat. Minden szervem felt�lt�dik energi�val. Bizserg�st, melegs�get, kellemes �rz�st �rzek a l�bamban. Tisztulnak az ereim, a sejtjeim, �s az iz�leteim. �letre kel a l�bam minden kis idegsz�la, erecsk�je, sejtje. �s mind ez k�szik felfel� a der�kz�n�mba, �s az alhasi z�n�mba. F�lt�lt�dnek szabad elektronnal a csigoly�im, az alhasi szerveim, beleim, nemi szerveim, �s a h�lyagom. Gyomrom, l�pem is Majd megtelik szabad elektronokkal sz�vem, t�d�m, garatom, g�g�m, l�gcs�vem, karjaim, fejem, valamennyi szervem megt�lt�dik �letenergi�val. Egyens�lya ker�ltem. Kiny�lik a szerkezet fels� r�sze. Kisz�llok bel�le, �s egy sz�kbe �l�k. Megk�rem a t�ltosokat, seg�tsenek a beteg szervek tov�bbi gy�gy�t�s�ban. Hozz�m

l�p egy t�ltos

-        Itt minden rajtad m�lik. Eg�szs�g, gy�gyul�s kulcsa a kezedben van. -mondja.

-        Ide b�r mikor elj�hetsz, te magad is, �s ez az a hely, ahova egykoron, amikor te is gy�gy�t�v� v�lsz, b�rkit elhozhatsz, hogy gy�gyul�st kapjon.

�jra �rzem a forg�szelet, ahogyan mag�val ragad �s rep�t vissza a val�s�gba. �lvezem a biztons�got, amit nekem adott. �lvezem az er�t �s az eg�szs�get.

Hallom a t�ltos hangj�t, amint mondja:

-Elj�tt az a pillanat, hogy meg tanulj t�ltekezni a csillagok energi�j�val. Rep�lni a forg�sz�llel, �s ugyan akkor egyhelyben maradni.

L�tom a nyugv� testem �s fel�bredek