R�GI K�NAI K�PECSK�K

Az elvar�zsolt konyha

�rta: A. G. Vreede

Ford�totta: Reicher L�szl�

a "St. Michael's News" 1947. decemberi sz�m�ban megjelent �r�s alapj�n

A b�lcs Hu tan�tv�nyai k�r�ben �lt. Hossz� id� eltelte ut�n megengedte tudat�nak, hogy az fizikai test�be t�rjen vissza, �s mosolyogva �gy sz�lt:

„Mivel ma van az �jhold sz�let�s�nek napja, �s ez�rt a Jang fel�lkerekedik a Jinen (a vil�goss�g ism�t legy�zi a s�t�ts�get), ez a pihen�s napja. Ez�rt egy sz�rakoztat� t�rt�netet mes�lek nektek �s ut�na majd elmondj�tok, amit err�l a t�rt�netr�l gondoltok.”

Egyszer egy mandarin feles�ge hivatta a szak�cs�t, �s megmondta neki, hogy t�k�letes eb�det k�sz�tsen. Nagytisztelet� f�rjem, aki igen magas rang� mandarin,– mondta a szak�csnak – h�rom nagytisztelet� vend�get v�r �s magas �ll�suk szerint szeretn� a vend�geket fogadni.

�gy h�t, a szak�cs vizet tett a fazekaiba, �s f�t, valamint szenet rakott al�juk. Azut�n az udvarh�zba ment �s egy zs�k rizst, egy zs�k babot, �s az eb�dhez sz�ks�ges t�bb m�s hozz�val�t hozott.

De amikor a konyh�ba �rkezett �s kinyitotta a rizses zs�kot, akkor rizsszemek sz�zai ugr�ltak ki bel�le, �s a leveg�ben olyan k�rt�ncba kezdtek, mint a feh�r hangy�k szoktak este az �g� l�mpa k�r�l. A szak�cs gyorsan befogta a zs�k sz�j�t, de �me a zs�kon sz�mos lyuk volt, �s a rizsszemek azokon �t is kib�jtak, ahogyan a feh�r hangy�k, egy forr� nap est�j�n  el� szoktak b�jni a talaj lyukaib�l. �gy m�sztak ki a rizsszemek, �s azonnal k�r�zni kezdtek, hogy t�rsaik �r�lt t�nc�ban r�szt vegyenek. Ezut�n a szak�cs k�l�n�s z�g�st hallott a zs�kb�l �s amikor egy kiss� kinyitotta, hogy belekandik�ljon, akkor meg egy bog�rraj szabadult ki onnan, �s �gy kezdtek a konyh�ban sz�guldozni, ahogyan az �jjeli lepk�k szoktak. A szak�cs azonnal meggy�jtotta a t�zet a vizes fazekak alatt, azt rem�lve, hogy megfogja �s a forr� v�zben elpuszt�tja a f�ktelenked� rovarokat, ahogyan azt a rajz� feh�r hangy�kkal is tenni szokt�k.

Azonban a v�z k�l�n�s dallamokat kezdett z�mm�gni, �s kiugrott a faz�kb�l, mik�zben a meggy�jtott fadarabok is vad t�ncba kezdtek. M�g a leveg� is k�l�n�s m�don kezdett rezegni �s �rv�nyl�seket hozott l�tre a t�ncol� t�z �s repked� rizs- �s babszemek k�z�tt.

Ett�l kezdve a szak�cs teljesen tehetetlennek �rezte mag�t, �s b�r tudat�ban volt, hogy nagy sz�gyent hoz mag�ra, m�gis odament a mandarin feles�g�hez, �s megk�rte �t: j�jj�n �s n�zzen be a konyh�ba, hogy megl�ssa mit lehet tenni.

A mandarin feles�ge t�rt�netesen igen j�rtas volt az �sszes h�ztart�si var�zslatokban. Amikor a konyhai z�rzavart megl�tta �gy sz�lt:

„Rizs a rizshez! T�gy a mondottak szerint �s vissza a zs�kba!”

Erre az �sszes feh�r hangya lesz�llt, �s ism�t k�z�ns�ges rizsszemekk� v�ltak, �s visszam�sztak a zs�kba.

„Bab a babhoz!” – parancsolta azut�n, – „T�gy a mondottak szerint �s vissza a zs�kba!” – mire azok is visszamentek.

„Hagyd abba a saj�t n�t�dat!” – parancsolta most a v�znek, – „�s csakis a t�z h�je szerint dalolj!”, mire a v�z csendben visszat�rt a faz�kba, �s a forr�sponton l�v� v�z j�l ismert dallam�ba kezdett.

„T�z a t�zh�z!” – sz�lt parancsol� hangon, – „Meleg�tsd a vizet �s f�zd a rizst!” A t�z is azonnal engedelmeskedett. �gy teh�t helyre�llt a rend, �s a szak�cs t�k�letes eb�det tudott a nagytisztelet� gazd�j�nak, �s megk�l�nb�ztetett tisztelet� l�togat�inak felszolg�lni.

Hu ekkor visszat�rt szok�sos csendj�be, ism�t mosolygott �s hozz�tette:

„Mit gondoltok err�l a kis t�rt�netr�l?”

A tan�tv�nyok k�r�nek legfiatalabbja, t�l sok gondolkod�s n�lk�l azonnal �gy sz�lt:

„Ez val�ban igen sz�rakoztat� t�rt�net, �s illik az ilyen naphoz, mint ez az �jhold sz�let�s�nek napja.”

Hu rosszallotta �s valamennyien �rezt�k ezt.

Egy m�sik tan�tv�ny ezt m�g azzal a megjegyz�ssel rontotta tov�bb, hogy:

„A mandarin vend�gei biztosan �lvezt�k a csod�s eb�det.”

„�gy gondoln�d?” – v�laszolta Hu les�jt� tekintettel.

Hossz� csend k�vetkezett. Azut�n valaki megjegyezte:

„Lehet, hogy a szak�cs m�dium volt, �s a dzsinnek j�tszottak vele.”

Hu csendben maradt, �s �gy t�nt, mintha a messze t�volba tekintene.

A negyedik tan�tv�ny megk�rdezte:

„Hol tanulta a mandarin feles�ge ezeket a var�zsig�ket? Mi is megtanulhatn�nk ezt a m�gi�t?”

Hu azonban nem v�laszolt, �s a t�volba n�z� tekintete sem v�ltozott.

V�g�l a legid�sebb tan�tv�ny �gy sz�lt:

„Sz�momra �gy t�nik, hogy a t�z az elm�nket k�pviseli. Ha csak az elme nem azt gondolja, amire utas�tjuk, hogy gondoljon, �s tov�bb m�r nem t�ncol minden k�ls� dallamra, nem lesz�nk k�pesek elv�gezni azt, amit egy tan�tv�nynak el kell v�gezni.

A v�z az �rzelmeinket jelk�pezi, �s azok a t�z hev�t�se szerint kell �nekeljenek, �s nem a t�znek kell a v�z dallam�ra t�ncolni.

A rizs �s a bab viszont a test alkot�r�szeit k�pviseli: azoknak a hely�k�n kell maradniuk �s a h�z �rn�j�nek a parancsait kell k�vetni�k, mint ahogy val�j�ban a szolg�knak is.”

A b�lcs Hu Ism�t mosolygott �s �gy sz�lt:

„Helyesen l�tod fiam, �s ha olyan b�lcsen is cselekszel, ahogyan besz�lt�l, akkor telihold idej�n megl�tod az �j vil�goss�got.”

Ezut�n Hu folytatta szeml�l�d�s�t �s �r�kon �t csendes maradt. Tan�tv�nyai ek�zben nem mert�k mennyei l�tom�saiban zavarni.