I

F�ldt�l eloldja az eget

a hajnal s tiszta, l�gy szav�ra

a bogarak, a gyerekek

kip�r�gnek a napvil�gra;

a leveg�ben semmi p�ra,

a csillog� k�nny�s�g lebeg!

Az �jjel r�sz�lltak a f�kra,

mint kis lepk�k a levelek.

II

K�k, piros, s�rga, �sszekent

k�peket l�ttam �lmaimban

�s �gy �reztem, ez a rend -

egy sz�ll� porszem el nem hibbant.

Most hom�lyk�nt sz�ll tagjaimban

�lmom s a vas vil�g a rend.

Nappal hold k�l bennem s ha kinn van

az �j - egy nap s�t idebent.

III

Sov�ny vagyok, csak kenyeret

eszem n�ha, e l�ha, locska

lelkek k�zt ingyen keresek

bizonyosabbat, mint a kocka.

Nem d�rg�l�dzik s�lt lapocka

sz�mhoz s sz�vemhez kisgyerek -

�gyeskedhet, nem fog a macska

egyszerre kint s bent egeret.

IV

Ak�r egy halom has�tott fa,

hever egym�son a vil�g,

szor�tja, nyomja, �sszefogja

egyik dolog a m�sik�t

s �gy mindenik determin�lt.

Csak ami nincs, annak van bokra,

csak ami lesz, az a vir�g,

ami van, sz�thull darabokra.

V

A teherp�lyaudvaron

�gy lapultam a fa t�v�hez,

mint egy darab cs�nd; sz�rke gyom

�rt sz�mhoz, nyers, k�l�n�s-�des.

Holtan lestem az �rt, mit �rez,

s a hallgatag vagonokon

�rny�t, mely r�ugrott a f�nyes,

harmatos sz�nre konokon.

VI

Im itt a szenved�s bel�l,

�m ott k�v�l a magyar�zat.

Sebed a vil�g - �g, hev�l

s te lelkedet �rzed, a l�zat.

Rab vagy, am�g a sz�ved l�zad -

�gy szabadulsz, ha k�nyed�l

nem raksz magadnak olyan h�zat,

melybe h�zi�r telep�l.

VII

�n f�ln�ztem az est al�l

az egek fogaskerek�re -

csill� v�letlen sz�laib�l

t�rv�nyt sz�tt a m�lt sz�v�sz�ke

�s megint f�ln�ztem az �gre

�lmaim g�zei al�l

s l�ttam, a t�rv�ny sz�ved�ke

mindig f�lfeslik valahol.

VIII

F�lelt a csend - egyet �t�tt.

F�lkereshetn�d ifj�s�god;

nyirkos cementfalak k�z�tt

k�pzelhetsz egy kis szabads�got -

gondoltam. S h�t amint f�l�llok,

a csillagok, a G�nc�l�k

�gy f�nylenek f�nt, mint a r�csok

a hallgatag cella f�l�tt.

IX

Hallottam s�rni a vasat,

Hallottam az es�t nevetni,

L�ttam, hogy a m�lt meghasadt

s csak k�pzetet lehet feledni;

s hogy nem tudok m�st, mint szeretni,

g�rnyedve terheim alatt -

minek is kell fegyvert veretni

bel�led, arany �ntudat!

X

Az meglett ember, akinek

sz�v�ben nincs se anyja, apja,

ki tudja, hogy az �letet

hal�lra r�ad�sul kapja

s mint tal�lt t�rgyat visszaadja

b�rmikor - ez�rt �rzi meg,

ki nem istene �s nem papja

se mag�nak, sem senkinek.

XI

L�ttam a boldogs�got �n,

l�gy volt, sz�ke �s m�sf�l m�zsa.

Az udvar szigor� gy�p�n

imbolygott g�nd�r mosolyg�sa.

led�lt a puha, langy t�cs�ba,

hunyorgott, r�ffent m�g fel�m -

ma is l�tom, m�ly t�tov�zva

babr�lt pih�i k�zt a f�ny.

XII

Vas�tn�l lakom. Erre sok

vonat j�n-megy �s el-eln�zem,

hogy' sz�llnak f�nyes ablakok

a lengedez� sz�sz-s�t�tben.

�gy iramlanak �r�k �jben

kivil�g�tott nappalok

s �n �llok minden f�lke-f�nyben,

�s k�ny�kl�k �s hallgatok.